A viza a legnagyobb dunai tokféle volt, és sajnos a múlt században fokozatosan eltűnt a Duna magyarországi szakaszáról.

A viza

A vizák évezredekig a legnagyobb dunai élőlények voltak, az emberek ámulattal tekintettek rájuk. 

Halászták, fogták őket, élelmül szolgált a honfoglaló magyaroknak és az előttük élő népeknek is.

A vizáknak nagy szerepük volt a magyarok életében, vessünk egy pillantást az utolsó évszázadukra.

Szeretünk számokban, rekordokban gondolkodni, főleg egy ilyen óriási élőlény esetében.

Egy ilyen viza kifogása odavonzotta az embereket, a korabeli sajtó érdeklődését is felkeltette, születtek leírások, cikkek az eseményről.

Khín Antal professzor, 1957-ben készített egy összeírást a viza-fogásokról, ez az anyag az Agrártörténeti szakkönyvtárban található a Mezőgazdasági Múzeumban. 

Khín Antal, tudományos kutató (1884-1973)

Ez a lista volt az alapja a további kereséseknek, pl. a Halászat c. újság 1899-től, a Magyar Horgász 1947-től és még számos szakkönyv említett viza-fogásokat.

Ez a lista teljes-e? Biztosan nem.

Khín professzor is említi, hogy sok adatát szóban kapta idős halászoktól, nem minden fogás jutott el az újságokig, kutatókig.

Biztosan kijelenthető, hogy sokkal több vizát fogtak ahogyan megyünk vissza az időben, de ezekről készült feljegyzés vagy beszámoló.

Íme a fogás-lista: 

1857 előtti említések kifogott vizák méreteiről:

1051. András király 50 óriás vizát küldött III. Henrik éhező seregének (forrás: Képes krónika)

Képes Krónika

1536. Oláh Miklós esztergomi érsek ír 3,5 m-es és 500 kg-os viza fogásáról.

1555: Komáromban március közepén indul meg a halászat. Az első viza 305 fontot nyomott és azonnal Csehországba, Prágába viszik a komáromi szekeresek a király számára. Március 30-án ismét fogtak egy 152 fontos vizát. Április havában Pál Józsa halászmester társasága egy közel négy mázsás, egy 216 fontost. A komáromi vizafogóban augusztus 26-ától szeptember 27-éig A legszerencsésebb mester Csehy Pál volt. Az ő társulata egy 440, egy 268, egy 285, egy 138, egy 155, egy 185 és egy 180 fontos vizát fogott. Az őszi fogásból az udvar számára aug. 8-án egy 445 fontos vizát küldtek Csehországba.

1560: A tavaszi fogáskor Komárom alatt ápril 10-étől május 22-ig négy halásztársulat fáradozott csak eredménnyel. Az első két vizát (ápr. 10-én) Csekhy Pál és Cseder Ferenc társulata fogta. Az egyiket Paxy János főispán megvette 8 frtért; a másikat (148 font) a várgróf tartotta meg. ugyanaz a társulat a következő napokon még 4 vizát, – köztük egy 431 fontosat. Az őszi halászat augusztus 7-én kezdődött és október 25-éig tartott. Az első napon Pál Józsa és András társulatának hálójába egy 330 fontos viza került.

1561: Szeptember 2-ától szeptember 9-éig Komárom alatt csak 14 vizát, 3 tokot, 4 sőreget fogtak. A vizák között volt egy legalább is 8 mázsás daarab, melyet Pál Józsa mester méretlenül 32 forintért adott el.

1562: Szerencsével járt volna ez az esztendő a szegény halásznépre, de jól mondják, hogy szegény embernek szegény a szerencséje is. Ilyen hatalmas, olykor több mázsás vizákat már régen fogtak Komáromban, tavasszal 32, ősszel 25 darabot. A nagy halbőség azután lenyomta az árakat és a kivágott viza fontját 5 fillér helyett csak hárommal fizették. Egy viza 18 forinton kelt pl, amihez a várgróf megjegyzi, hogy óriási példány volt. Ámde ez évben a legkisebb is felül volt a mázsán, mert 208 fontot nyomott. Az őszi halászaton Pál Józsa öreg mester 32 forintért adott el egy legalább nyolcmázsás vizát! 

Korabeli viza-ábrázolás

1568: A halak közt a legnagyobb 375 fontot nyomott.

1569. A tavaszi halászat ez évben szokatlan hosszú ideig, április elejétől július 6-áig tartott, ennek daczára összesen csak 27 vizát, 23 tokot és 1 vágótokot fogtak. A halak közt a legnagyobb 375 fontot nyomott.

1572. Két mázsás viza alig 3 került a hálóba. Pedig máskor az ilyen nagyságú „apró számba” ment.

1575. január 1. Radvány (ma már Dunaradvány a falu neve, Komáromtól 18 km-re keletre van a Duna mellett Szlovákia területén, Neszmély-lyel szemben.). Akkoriban 50 éve nem fogtak ekkora vizát, a jég alól. A súlya 580 kg volt. Ez volt a valaha legnagyobb dokumentált magyar viza.

1669: Dr. Edward Brown londoni orvos: 6 m-es vizáról ír Magyarországi utazásán.

1679. július, a komáromi "Siget"-nél fogták, 520 fontos (260 kg), 4 és negyed rőfös (265 cm) viza.

1710. A csallóközi halászattal és annak történetével foglalkozott Khin Antal somorjai tanár is, aki Somorja város, Dabor gaz és Vajka községek halászatának több érdekes epizódját jegyezte fel. Somorjáh is céhbe tömörült a halászság. Megemlékezik egy Somorja határában, a szigetben 1710-ben történt esemény rőt, ahol a városi burgerek látták, hogy a Dunában hatalmas viza vetette föl magát.Erről nagy hamarsággal értesítik a vajkai halászokat, akik gyorsan feleveztek a nagy szerszámmal és először három darab vizát fogtak, a legnagyobb 320 fontot nyomott. Mikor újonnan tanyát vetének. akkoron megint fogtak nyolc vizát és a iláló igen kezdett szakadozni ép a tizenkét halásznak még segítségre volt szüksége, hogy a zsákmányt partra vonja.

1732: "1732-ben egy olyant vontak ki a Dunából, melynek hossza hatod-fél sing [350 cm]; a vastagsága majd három sing [58 cm] volt." (Mátyus István, 1787) Egy ekkora viza súlya, a többi fogás alapján, kb. 250-280 kg lehetett.

1733: Mohácson fogtak egy óriási vizát: 450 kg, 428 cm, megemlítvén azt is, hogy 49 kg volt az ikrája, Bécsbe szállították. (forrás: Bél Mátyás).

1746. 2 db 200 kg-os viza, Komáromból, felküldték Bécsbe, még pedig élő állapotban. 

1767. Komárom, Barna Mátyás 165 fontos viza, és Varga Ferenc egy 155 fontos viza.

1780. április 4, Pest, viza partra kerül, elkapják, 135 kg.

1780. szeptember, Zimony (Zemlic), 30 nagy viza, köztük 3 és 4 mázsásak (150-200 kg) is vannak.

1800. október, Tolna, 250 fontos (125 kg) viza. Erről a halászatról egy részletes leírás is van. (Lukács Károly: Vizahalászat Tolnán)

1830. Komáromi források említik, hogy a halászok még mindig fogtak óriási vizákat, előfordultak 100-400 kg súlyú vizák is.

Tegyük rá ezeket a fogásokat egy térképre, kis piros vizák mutatják a megemlített fogások helyét.

Nyilván nem csak itt fogtak vizákat, sokkal inkább itt több írástudó volt, aki ezeket megörökítette az utókor számára:

Források:

Képes krónika

Oláh Miklós írásai

Bél Mátyás írásai

Komáromi várparancsnokok számadásai

Khin Antal vizás könyvei